A sors különös fintora, hogy csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem a tavalyi év legjobb animációs filmjének tízperces eredetijét. Az utódhoz hasonlóan a 2005-ös rövidfilm is a 9 címre hallgat, és a stáblista jó része is megegyezik, akárcsak a karakterek és a helyszín design-ja. Először is íme maga az alkotás:
[youtube A80e_c9GjRY]
Nem győzök eleget örömködni afölött, hogy Shane Acker rendezőt nem nyomták el producerei (FYI: Tim Burton és Timur Bekmambetov) a nagyfilm készítése közben. Bár akinek a nagyfilm túlságosan ‘burtoni’, az lehet, hogy a kisfilmmel se lesz boldogabb, hiszen úgy fest, Acker (Burtonhöz hasonlóan) hisz abban, hogy a cselekménynél jóval fontosabb annak tálalása, így öt évvel ezelőtti tízpercesében is igyekezett kiiktatni egy-két, a cselekményt bonyolító sarkalatos pontot.
Bár lehet, hogy ezt csak én látom bele, de mégis úgy éreztem, hogy a dialógok hiánya vagy a háttértörténet teljes mértékű mellőzése zavarhatja azokat, akik nem látták az egész estés verziót. Mindazonáltal egyáltalán nem lebecsülendő ez sem – egyrészt persze azért, mert enélkül a tavalyi verzió sem létezne, másrészt az se semmi, hogy mindezt még főiskolai évei alatt rakta össze minimális stábbal, a külsőn ez mégse látszik: hatásos világ, ötletes főhősök, rémisztő szörny, mindez egyesekből és nullákból. Talán nem a legeredetibb, mégis hatásos.